A fogfúrás a fogorvosnál
A fogorvos töméseinek típusai
A fogszú által roncsolt kemény szöveteket a fogorvosnál idegen anyaggal pótoljuk, hogy ez úton egyrészt a fog anatómiai alakját helyreállítsuk, így működésének a rágás során kedvező feltételeket biztosítunk, másrészt a caries további haladását gátoljuk. A szuvasodás okozta roncsolás lyukassá teszi a fogat, a megbetegedett kemény szövetek eltávolítása után nagyobb a lyuk, mint előtte volt, de szabálytalan alakja s többnyire áttekinthetetlen volta miatt ezen állapotában nem alkalmas tömésre.
Hogy tömést készíthessünk, a szuvas lyukból a továbbiakban részletesen megbeszélt szabályok szerint üreget kell alakítanunk a fogászaton. E műveletet műszóval üregelőkészítésnek, praeparálásnak nevezzük, a kialakított üreget pedig cavitasnak. Ennek során nem elégszünk meg a már megpuhult, tehát súlyosan destruált részek eltávolításával, a még kemény, de már megbetegedett szövetek kiküszöbölésével, hanem a jobb áttekinthetőség, a készítendő tömés jobb tartása, a tömés szélének megfelelő elhelyezése érdekében több-kevesebb ép fogszövetet is fel kell áldoznunk. Célszerű a sok apró munkamozzanatból álló praeparálást mindig azonos sorrendben, a kitűzött célnak megfelelően végezni a készítendő tömés jó tartása és tartóssága érdekében. Előbb az üregelőkészítés klasszikus módszerét ismertetjük.
A fogorvos feladatai a tömés során
A laesio feltárása az első feladat a fogorvos számára. Akár barázdából, akár sima felszínről kiinduló caries eléri a zománc—dentin határt, a dentinben aránylag gyorsan terjed körkörösen és széliében, gyorsabban, mint a zománcban haladt. így a dentinben terjedő szuvasodás alávájja a zománcot. Sokszor találunk ezért kis behatolási kapu mellett — pl. barázda vagy gödröcske mélyén kezdődő laesio esetén — kiterjedt destructiót a mélyben.
A praeparálás során a behatolási kaput oly tágra kell tárnunk, hogy a szuvas roncsolást a dentinben teljes egészében áttekinthessük. Ennek során az alávájt, ill. a beteg dentint fedő zománcot be kell törnünk — kis kézi vésővel, esetleg gépi meghajtású műszerrel. A fogbél állapotáról többnyire csak a laesio feltárása során tudunk objektív módon tájékozódni, e tájékozódást megkönnyíti, ha a betegtől előzetesen felvilágosítást szerzünk szubjektív symptomáiról.
Az üreg határainak megszabása a soron következő feladat. Ezt közvetlenül azután végezzük, amint a szuvas gócot széliében hozzáférhetővé tettük, mielőtt azonban a szuvas dentint eltávolítanánk.
A fogszuvasodás mérete
A caries kiterjedésétől függetlenül úgy kell megszabnunk az üreg határait, hogy a tömés széle lehetőleg rövid legyen, s a fognak szútól védett, azaz kevéssé szuvasodás-esendő felszínére, területére jusson. Az üreget ezért a carieses góc nagyságától függetlenül kiterjesztjük a fog öntisztuló, esetleg azonban csak művileg aránylag könnyen tisztítható felszínéig, hogy ez úton csökkentsük a tömés szélén esetleg keletkező újabb (ún. másodlagos) szuvasodás veszélyét. Az üregnek ezt a kiterjesztését G. V. Black praeventiv extensiónak nevezte el. A praeventiv extensió elvének felismerése és ezen elv sikeres gyakorlati megvalósítása a konzerváló fogászat eddig elért talán leglényegesebb eredménye.
A fog tömésekor a fogászaton végzett munkát a praeventiv extensió teszi a megelőzést szolgáló, magasabb rendű orvosi munkává. Évtizedes gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy ezen elv figyelembevételével készített tömés szélén sokkal ritkábban támad újabb szuvasodás, mint a praeventiv extensió elhanyagolásával készült tömés szélén.
A szuvasodás megelőzés módjai
A praeventiv extensió a fogorvos számára szükségszerűen előírja, hogy a kis-, ill. nagyőrlők összefüggő rágófelszíni barázdarendszerét teljes egészében fel kell tárni akkor is, ha csak egyetlen helyen támadt caries, mert csak így tudjuk elérni, hogy a tömés széle ne barázdába essék, ahol hamar támadna újabb szuvasodás, hanem a csücsök öntisztuló, ezért a cariesnek ellenálló lejtőjére. Ugyanezen elv alapján az approximalis felszínek szuvasodása esetén az üreg szélét ki kell hoznunk a fogközből a megbetegedett approximalis felszín áthajlásáig a vestibularis, ill. orális felszínre, ez az áthajlás aránylag szútól védett, s fogorvosi vizsgálatkor könnyen ellenőrizhető, művileg könnyen tisztán tartható. Egyben gingivalis irányba is kiterjesztjük a cavitast az ínyszélig (ill. régebbi elképzelések szerint az íny szabad széle alá, a sulcus gingivalisba) a fogászaton. A praeventiv extensió elvének értelmében a fog legnagyobb kiöblösödése és az ínyszél között elhelyezkedő caries esetén ki kell terjesztenünk az üreget egyrészt az ínyszélig, ill. a sulcus gingivalisba, másrészt a fog legnagyobb domborulatán, kiöblösödésén túl a rágófelszín (metszőéi) irányába.
A praeventiv extensió elvétől csak abban az esetben szabad eltérnünk — de ekkor el is kell térnünk —, ha a végleges tömést oly anyagból készítjük, amely az ép zománcnál, a fog természetes felszínénél kevésbé ellenálló a szájban reá ható vegyi behatásokkal szemben. E feltétel csak különböző cementek használata esetén forog fenn, így transzparens fogszínű cement (ún. szilikátcement) használata esetén is, ezzel csak frontfogak látható üregeit tömjük.
