Helló, Doki!
Amikor beléptem a fogászati rendelőbe, a fogorvos felállt, kezet fogott velem és bemutatkozott. Meglepődtem. Tudtam, hogy néhány évtizedig Svédországban dolgozott egy magánklinikán, ahol természetesnek tartják, hogy a beteg egyenrangú az orvossal, s ezt a kezdet kezdetén világossá is teszik. Mi, magyarok, nem vagyunk hozzászokva az egyenlőséghez, tudjuk, hol a helyünk, az alávetettségben. S ennek a rossz beidegződésnek önként behódolunk. Persze van kivétel. Anyu minden orvossal kezet fog. Nem tagadom, néha kínosnak érzem anyám öntudatos viselkedését, mivel ebben az alázatra nevelt országban nekem sosem jutott eszembe, hogy egy orvossal egyenrangú lehetek. Pedig ebben a dologban is anyunak van igaza, és sajnálom, hogy erre csak ma jöttem rá.